Kreativitás, olvasás, zene, satöbbi - ahogyan a világot látom és megélem

Enci világa

Klasszikus szerelmes

Reading Challenge - Szerelem a kolera idején

2015. január 28. - Enid66

garcia-marquez.jpgAz olvasási kihívásban az az egyik legjobb dolog, hogy sok olyan könyv is a kezünkbe kerül általa, amit egyébként nem biztos, hogy elolvasnánk. Amikor kerestem a megfelelő regényt a születési évemben megjelent könyvek között, egyből megakadt a szemem García Márquez nevén, azt hiszem, nem volt nehéz választás. Bár egy kicsit "meginogtam", választhattam volna a könnyebb utat A Négyszögletű Kerek Erdő elolvasásával, de megmaradtam a nagyobb kihívás mellett - és mondhatom, nem bántam meg. Szerintem nem ez volt az utolsó García Márquez-könyv, amit elolvastam.

Gabriel García Márquezcovers_155372.jpg
Szerelem a kolera idején

Magvető, Budapest, 2011
422 oldal · ISBN: 9789631420555

Fülszöveg:

„Csak most volt hozzá bátorságom, hogy négyszáz-nyolcvan oldalon át a szerelemről írjak, és csakis a szerelemről” – mondta legújabb könyvéről a Nobel-díjas kolumbiai író. A regény hősnője a Karib-tengeri országok nőideáljának tulajdonságait egyesíti magában: szép, temperamentumos, és fütyül a konvenciókra. Két férfi szereti életre-halálra, több mint öt évtizeden át.
 Az érzelmi konfliktusból kinövő szövevényes, indázó cselekmény, mely a múlt század hatvanas éveiben kezdődik, abban a kikötővárosban játszódik, amely valaha a spanyol gyarmatbirodalom legnagyobb rabszolgapiaca volt: a meghökkentő és szokatlan végkifejletű szerelmi történetet a mozgalmas trópusi világ fényei ragyogják be.

Gabriel García Márquez 1928-ban született egy kolumbiai faluban, melyet néhány éve az ő tiszteletére, a „Száz év magány” alapján Macondónak neveznek. Regényírói sikereit majdnem két évtizedes újságírói és filmforgatókönyv-írói pályafutás előzte meg. Az 1967-ben megjelent "Száz év magány" című regénnyel Dél-Amerika leghíresebb írója lett. 1981-ben Nobel-díjat kapott.

Élményeim a könyvvel kapcsolatban (nem teljesen spoiler-mentes... bocsi.):

Olvasásom: 2015. január 8., 19:22 → 2015. január 19., 01:18

Nehezen hangolódtam rá a könyvre, az elején még elég nehezen ment az olvasás – de lehet, hogy csak azért, mert hozzászoktam a mai regényekhez, és azokhoz képest természetes, hogy szokatlan volt. De nagyjából a negyvenedik oldalt követően magába szippantott a történet, megtaláltam a fonalat, és elkezdtem szeretni a regényt.
Azt hiszem, az emberek az ilyen regények hatására hisznek még ma is a szerelemben, amik igyekeznek rácáfolni a „minden szerelem elmúlik egyszer” sokat hallott tézisére – érdemes néha elővenni régebbi könyveket is, kincsekre találhatunk ilyenkor.
A történet hősnője Ferminda Daza, akinek szerelméért két férfi verseng, bár nem beszélhetünk klasszikus szerelmi háromszögről, hiszen fiatal korában Florentino Ariza dobogtatta meg a szívét, amit később a nő csak ifjúkori fellángolásnak tartott. Később férjhez ment Juvenal Urbino doktorhoz, akivel leélte majd' egész életét, együtt voltak jóban, rosszban, azonban, mint a legtöbb házasságban, a sok boldogság mellett természetesen voltak rosszabb periódusok is. 

Az évek során, ha különböző utakon is, de mindketten eljutottak ahhoz a bölcs felismeréshez, hogy másképpen nem megy: vagy így élnek együtt, vagy sehogy, vagy így szeretik egymást, vagy sehogy, mert a szerelemnél nincs nehezebb dolog ezen a világon.

Florentino Ariza ekkor ugyan félreállt a nő boldogságának útjából, háttérbe vonult, de számos kapcsolata ellenére szívét és igaz szerelmét mindvégig megőrizte Fermina Daza részére.

A regény az ő hármuk életét követi végig, egészen tizenéves ifjú koruktól, idős napjaikig, illetve Urbino doktor haláláig, és az azt követő eseményekig – hiszen ez az, amire Florentino Ariza lassan ötven éve vár, hogy végre meg-, vagyis visszahódíthassa szíve szerelmét. Közeledve a történet végéhez, amikor még nem tudtam, hogy a halál árnyékában végre beteljesülhet-e a két idős ember évtizedek óta dédelgetett szerelme, már azt is el tudtam képzelni, hogy a nehézségeken és a régóta őrizgetett sérelmeken túllendülve egy szoros baráti viszony alakul közöttük, nekem már azzal kerek lett volna a történet.

szerelem_a_kolera_idejen1.jpg
Nem egy pehelykönnyű olvasmány, de egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe került, és örülök, hogy az első pár oldalt követően is továbbolvastam, hogy magával ragadhasson a történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://encivilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr667118679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.