Az elmúlt időszak - másfél-két év - olvasási "válságán" még nem vagyok teljesen túl, de már elkezdtem kijönni ebből a könyvektől mentes gödörből. Ebben nem elsősorban a mostani posztban bemutatott könyv és szerző segített (róla majd később szintén szeretnék írni), de Ozsgyáni Mihály könyvét már a korábbi lelkesedéssel és várakozással vettem a kezembe. A fátylam kicsit oldalra billent - fájt, amit láttam, de mégis szerettem.