Ahogyan a múltkori színházas poszt elején írtam, mostanában gyakran érzek késztetést arra, hogy a fejemben kavargó gondolatokat papírra, vagyis monitorra vessem, hátha érdekel néhány embert... (Mondjuk a statisztikák alapján jóval kevesebbet, mint pl. a kirándulós facebook-posztjaim, de sebaj...) 

Ezúttal a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház egy újabb előadására szeretném felhívni a színházkedvelő ismerőseim figyelmét: A kis herceg egy igazán varázslatos előadás, amit szerintem minden korosztálynak érdemes megnézni.

Azt már most előrevetítem, hogy az előadás tényleg egy igazi csoda, nekünk más miatt is emlékezetesen alakult az a délután, amikor megnéztük az előadást. Sajnos néhány perccel a darab kezdetét követően a tűzriasztó megtréfált mindenkit - a színház munkatársait, a színészeket, a közönséget, ugyanis valamiért beindult a sziréna, és jó ideig nem is lehetett újraindítani az előadást, amíg a szakemberekel nem végezték a rendszer ellenőrzését. De azt gondolom, mindenki jelesre vizsgázott ebben a váratlan helyzetben - a színház munkatársai többször is tájékoztatták a közönséget az aktuális helyzetről, a közönség türelmesen kivárta az előadás újrakezdését (pedig nagyon sok kisgyerek volt - nekik és a szülőknek is jár a külön dicséret), és jelesre vizsgáztak a színészek is, mert az előadáson végül semmi nem érződött abból, hogy majd' egy óra csúszással tudott újra elindulni a darab...

A darab, ami tényleg fantasztikus volt, elvarázsolt, magával ragadott, kiszakított a mindennapokból - ugyanakkor sok szempontbóla saját életünk problémáira ismerhettünk benne. Azt gondolom, hogy éppen ez a kettősség a történet legnagyobb erénye, hogy bár sokan gyermekregénynek, gyermekkönyvnek tartják, minden életszakaszban passzolni tud az olvasójához. A gyermekek számára egy (nem túl vidáman végződő) mese egy távoli bolygóról érkező kis utazóról, felnőtt fejjel ugyanakkor láthatjuk, hogy a különböző bolygók - ahol korábban a kis herceg járt - lakóinak viselkedésében a saját életünk aljasságai, gyengeségei és emberi hibái is visszaköszönnek.

És hogy az előadásról is írjak - nemigen tudtam, hogy mire számítsak, mivel - ha jól emlékszem - nem láttam még semmilyen feldolgozást a könyvből, így csak a klasszikus illusztrációk és a történet élt a fejemben. És azt kell, hogy mondjam, felnőtt fejjel is elvarázsolva jöttem ki az előadásról. A darabot négy színész játssza, ők keltik életre az összes szereplőt. A kis herceg szerepében Mudi Bese Botond nem először játszik a Bartók színpadán (már a Twist Olivér főszerepében is szuper volt), nagyon tehetséges gyerek-/ifjú színész, érdemes lesz rá odafigyelni, hogy hogyan alakul a további sorsa, vajon komolyabban is foglalkozni szeretne-e majd a színjátszással. Bár a koronavírus miatt a darabot a tervezettnél később sikerült bemutatni, ugyan "csak" pár hónappal, de Bese pont abban az életkorban van, hogy ez idő alatt is rengeteget nőtt és változott, szinte a felnőtt szereplők "fejére nőtt", de szerencsére ez semmit nem változtatott azon, hogy nagyon hitelesen alakította a gyermekien naiv, a világra folyamatosan rácsodálkozó kis herceget. Bese mellett a darab másik főszereplője Jegercsik Csaba, aki a sivatagban rekedt pilóta szerepe mellett a bolygólakókat is remekül keltette életre. A kis herceg és a pilóta kapcsolatát csodásan jelenítette meg a színpadon a két színész, egyrészt egyértelműen egyenértékű partnerek voltak, másrészt érezhető volt egy apa-fiú, vagy tanító-tanítvány viszony is, a felnőtt ember minden óvása, féltése benne volt Jegercsik Csaba mozdulataiban, mint aki fel akarja készíteni az élet kihívásaira ifjú (?) társát, ugyanakkor az sem kérdés, hogy sok szempontból nekünk, felnőtteknek kellene tanulnunk a kis herceg életszemléletéből.

A darab további - kisebb, de nem kevésbé jelentős - szerepeit Kovács Vanda (a rózsa) és Gasparik Gábor (a kígyó) alakították,a rókát pedig ők ketten együtt keltették életre - megszemélyesítve az állat lágyabb, megszelidítésre vágyó, valamint keményebb, távolságtartóbb oldalát. 

Ami nélkül pedig a varázslat nem jött volna létre - legalábbis nekem nagyon sokat adott az előadáshoz, az a darab vizuális látványvilága volt: a füstök, a vetítések, a fények valóban meseszerűvé varászolták a darabot.

ALKOTÓK:
Jelmeztervező: Matyi Ágota
Koreográfus: Dunaveczki Éva
Vizuális látványvilág: Nagy Tibor
Zeneszerző: Nánási Péter
Dramaturg: Garajszki Margit
Rendezőasszisztens: Palkó Panka
Rendező: Sipos Imre

Összességében tehát mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom ezt az előadást, hiszen, hogy a Bartók oldalát idézzem, A kis herceg "egy meseszép történet nem csak gyerekeknek". Érzékenyebb lelkű nézőknek pedig zsebkendőt is ajánlott magukkal vinni...

(A képeket a Bartók Kamaraszínház oldaláról kölcsönöztem, Ónodi Zoltán munkái.)