Hosszú idő után újra jelentkezem itt a blogon, mostanában többször érzem, hogy szívesen írnék azokról a dolgokról, amik körülvesznek, amilyen élmények, ingerek érnek, bár kérdés, hogy ezekből a gondolatokból végül mennyi bejegyzés lesz... Mindegy, a mea culpa és az ígérgetés helyett inkább írom azt, ami az elmúlt napokban nyomot hagyott bennem: most éppen Hamlear beszámoló könyvről és színházról. 

A Hamlear, a dán királyfiból lett brit király egy igen különleges alkotás, azt hiszem, ilyen műfajhoz még nem volt szerencsém - mondjuk ha nem a Bartókban találják ki, hogy előadást készítenek ebből a műből, akkor valószínűleg most sem került volna a kezembe ez a könyv. Az alkotók Shakespeare két klasszikus drámáját dolgozták össze, és csavartak az egészen egy nagyot, így lett végül egy rendkívül szórakoztató, ugyanakkor sok esetben keserédes, sírva-vigadós tragédia-paródia, "szomorújáték", ami sokszor a napi életre is reagált. A fiatal Hamlet és az idős Lear király közös történetéhez természetesen nem árt az eredeti drámák ismerete sem - bevallom, ebben mondjuk én sem álltam túl fényesen, a Hamletet kb. kétszer láttam a Vígben, ez alapján azért az alaptörténet megvolt, de a Lear-nek mindenképpen utána kellett néznem, hogy legalább nagy vonalakban tudjam, mi az alapsztori; emellett bizonyos poénokban és szófordulatokban felfedezhetőek Shakespeare más művei is... Meg persze Bánk bán is idetévedt véletlenül valahogy Dániába, és Hamlear mellé szegődött... Hát, szép kis felfordulás. És akkor azt már csak nagyon halkan mondom, hogy a Bartók Éjszakája elnevezésű rendezvényen, ahol a darab / könyv szerzőpárosával is volt egy beszélgetés, még az is kiderült, hogy az eredeti, kb. harminc évvel ezelőtti változatban egy rövidebb jelenet erejéig még Rómeó és Júlia története is megjelent ebben az egészben...

A Bartók Éjszakáján hallhattunk tehát egy igen izgalmas beszélgetést a szerzőkkel, Győrei Zsolttal és Schlachtovszky Csabával, akik egy részletet fel is olvastak a darabból, és itt már egyértelműen éreztem, hogy én nagyon fogom szeretni ezt az egészet. A rendezvényen beszerzett (és természetesen dedikáltatott) könyvet még sikerült elolvasnom az előadás előtt, így azért történeti és nyelvezeti szempontból sejtettem, hogy mire számíthatok, ugyanakkor azt is éreztem, hogy - a nyári közönség- és szakmai sikerek ellenére - elég megosztó darab lesz. De aki szereti a modern feldolgozásokat, és akit nem zavar, ha néhány káromkodás, vagy sikamlósabb poén elhangzik a színpadon, akkor az szerintem ezt is szeretni fogja. Nekem több szempontból - elsősorban a szóviccek és a nyelvezet miatt - a Vígszínház Lóvátett lovagok előadása jutott eszembe a Hamlear-ről, és az például elég nagy kedvenc nálam.

A Bartók Kamaraszínház saját társulata csak néhány főből áll, ami viszont remek lehetőség arra, hogy néhány hazai "bástyára" építve mindig új és új (vagy éppen visszatérő), tehetséges színészeket ismerjünk meg az előadások során. A Hamlear például olyan színészeket hozott el az újvárosi színház falai közé, mint a helyi gyökerekkel rendelkező Nagy Ervin, és a városhoz szintén ezer szállal kötődő Koltai Róbert. Igazából már azért megérte beülni erre az előadásra, hogy őt élőben láthassa játszani az ember. A színészek egytől egyig lubickoltak a rájuk bízott szerepben / szerepekben, önfeledt, felszabadult játékot láthattunk tőlük. A hazai társulatot Kovács Vanda és Jegercsik Csaba "képviselték", de már otthonosan mozog az intézmény falai között Sipos Imre, Papp János és Ágoston Péter is, és ha jól gondolom, először dolgozott Dunaújvárosban Marjai Virág, Alberti Zsófi és Vasvári Csaba, ahogyan - a városi gyökerek ellenére - a két főszereplő is. Úgy érzem, Őze Áron rendező egységes csapatot kovácsolt a színészgárdából. Nagyjából oldalakat lehetne írni az alakításokról, a színészi játékról, hiszen minden karakter nagyon el lett találva - én személy szerint borzasztóan élveztem azt, hogy láthatóan a színészek is nagyon élvezték ezt az egészet.

Nekem a színészi játék mellett nagyon tetszettek a Matyi Ágota által megálmodott (és nem kevés újrahasznosított anyagot tartalmazó) jelmezek és díszletek - ehhez biztosan az emberi oldal is sokat hozzátett, ugyanis a Bartók Éjszakáján Ágotával is volt szerencsém személyesen találkozni, aki amellett, hogy hihetetlenül jó dolgokat készít és álmodik színpadra, még rendkívül kedves és szimpatikus ember is.

Összességében nekem mind a könyv, mind az előadás nagyon tetszett, szerintem ha valaki nyitott a modern feldolgozásokra, az szeretni fogja a Hamlear-t is. Bár az én beszámolómból sok konkrétum nem derül ki, inkább azokat az érzéseket próbáltam átadni, amiket az előadás belőlem kiváltott, hátha ezzel fel tudom kelteni az érdeklődést az előadás iránt. 

(A képeket a Bartók Kamaraszínház oldaláról kölcsönöztem, Ónodi Zoltán munkái.)