Finnországba eljutni már nagyon régi álmom volt, bár nem különösebben hangoztattam, de amikor meghallottam, hogy testvéremék a sport révén lehetőséget kaptak, hogy éppen Helsinkiben méressék meg magukat, éreztem, hogy eljött az a pillanat, amit muszáj megragadnom, mert ilyen lehetőség azért nem adódik minden héten... Amikor testvérem felajánlotta, nem is gondolkodtam sokáig, félretettem minden félelmemet, gyorsan megvettem a repülőjegyet, és elkezdtem készülni az utazásra, ami mondanom se kell, csodás volt! ♥

A Finnország iránti rajongásom valamikor 11-12 éves koromban kezdődött... Az tulajdonképpen úgy volt, hogy egyik osztálytársnőnk hatására elkezdtük nézni a forma-1-et, majd szép lassan Mika Häkkinen lett a kedvenc pilótám (azóta meg Kimi Räikkönen), és hát amikor utánanéztem, hogy honnan is származik, akkor egyből szerelmes lettem a csodaszép finn tájakba és Helsinkibe! Valamelyik angol órán még fogalmazást is írtam a gimiben arról, hogy miért Finnország a kedvencem (vagy valami ilyesmi), de valószínűleg a legutóbbi szekrény-szelektálásnál kidobásra került, mert már nem találtam meg... De a lényeg, hogy ez a szerelem azóta sem múlt el, és valahol a szívem mélyén azóta is őrizgettem ezt az álmom, hogy egyszer el fogok oda jutni!

Amikor már biztossá vált, hogy én is el tudok utazni a csapattal (repülőjegy megvásárolva, a lefoglalt szálláson még nekem is jutott hely, és nem mellékesen a versenyre is megvettem a jegyem), akkor elkezdtem utánaolvasni a repülést megelőző procedúrának, mert az első repülőutamra készülve ez az egész bőrönd-kézipoggyász összepakolás meg check-in meg ilyenek jobban megijesztettek, mint maga a repülés. Aztán amikor már kellően paráztam, akkor elkezdtem inkább a térkép-alkalmazás alapos felfedezését, és virtuálisan körbejárni Helsinki legnépszerűbb helyeit - ez már sokkal jobban tetszett. Az internetes leírások és a térkép segítségével megpróbáltam kitalálni, vajon mi férhet bele nagyjából másfél nap városnézésbe, mert hogy ennél több időm sajnos nem volt, bár én már ennek is úgy örültem, mint majom a farkának. :) Csütörtök este repülés, pénteken városnézés, szombaton délben verseny, majd este eredményhirdetés, szóval a magyar csapatok szereplése előtt meg a szereplés és az eredményhirdetés között azért akadt még pár szabad órám, viszont vasárnap a reggeli és a szállás elhagyása után a csomagokkal azért már nem mászkáltunk túl sokat. 

A terv elsősorban az volt, hogy sétával a belvárosban minél több csodaszép részletet felfedezzek, parkokat, templomokat, gyönyörű épületeket, az óriáskereket és nem utolsósorban, hogy lássam a tengert, mert a repülésen túl eddig ez is kimaradt az életemből.

Szerencsére végül minden szuperül sikerült, a repülőtéren és a gépen is minden rendben volt, sikeresen becsekkoltunk, a repülés is szuper, ugyanakkor furcsán természetes érzés volt, és a landolással meg a csomagjaink "visszaszerzésével" sem volt semmi gond. A csapat által lefoglalt szállás turistaszempontból is remek helyen, kb a belváros közepén volt, így gyalogosan a legfontosabb látnivalókat könnyedén meg lehetett közelíteni, tömegközlekedést szinte csak a repülőtérre való utazás miatt használtam (nagyjából háromnegyed-egy óra busszal a belvárostól). Pénteken sajnos elég szomorkás időnk volt, de ez sem szegte a kedvem, az energiát adó reggeli után felkerekedtem, és nyakamba vettem a várost. A telefonomon a térkép és a fényképező funkció folyamatosan váltotta egymást, minden épület annyira csodaszép a belvárosban, hogy a fényképezőt csak akkor kapcsoltam ki, amikor a térképen betájoltam magam, hogy merre tovább. Legszívesebben nagyjából minden házat megörökítettem volna, hogy Helsinki minél nagyobb részét haza tudjam hozni magammal emlékül. 

A város, amennyit én láttam belőle, valóban csodaszép, sok a zöld terület, kulturált terek, hangulatos utcák, kis kávézók mindenfelé, sok-sok templom, a kikötők, a tavak és a tenger is csodálatos! Legjobban talán a vízpartok hangulata fogott meg, ebben az alig pár órában is volt legalább 3 alkalom, hogy némi kávéval vagy ennivalóval kiültem a partra, és a fizikai energia-pótlás mellett a látvánnyal is töltődtem, igyekeztem az élményből minél többet elraktározni magamban. Azt hiszem, azért meg tudnám szokni, hogy ha negyed-félóra sétával bármikor ki tudnék jutni a partra, és ott tudnám meginni a hétvégi első (második, harmadik, stb.) kávémat... (jó-jó, van nekünk Duna-partunk, ami szintén csodaszép tud lenne, de valahogy ez azért mégis más...) Második este az jutott eszembe, hogy jó lenne megnézni egy naplementét, ami azért volt különösen érdekes, mert nyáron a finneknél szinte alig van éjszaka, ha a "hivatalos" időpontokat nézzük, 4 előtt kel és 11 körül nyugszik a nap, de éjszaka sincs igazán sötét, még éjfél körül is inkább hangulatos szürkület van, minthogy igazán besötétedne. A naplementéhez a rózsaszín felhők irányába elindultam, és végül kikötöttem a homokos strandon (mert hogy Helsinkiben ilyen is van...), ahol legalább egy fél órán keresztül néztem az eget, csodaszépek voltak a színek és a felhők. #cloudporn meg ilyenek. Ezzel az élménnyel zártam a városnézésre szánt másfél napot, de érzem, hogy Finnország még visszavár! Hiszem igaz, hogy a főváros elég nagy részét felfedeztem, de még semmit nem láttam az erdőkből, a hegyekből, az igazi természetből, ráadásul még a Télapót sem sikerült megtalálnom... 

De a szavaknál sokkal beszédesebbek a képek, abból is hoztam nektek egy nagy-nagy adaggal: IDE KATTINTS A KÉPEKÉRT 

u.i.: a verseny is jól sikerült, cheerleading Európa-bajnokság volt egyébként, ahol testvéremék csapata, a Spartan Cheerleading Sportegyesület koedukált kategóriában Európa 6. legjobb csapata lett, a magyar válogatott pedig megnyerte az "all girl elite" kategóriát, így Európa-bajnokok lettek! Ilyen szempontból sem mentem hiába! ♥