Aki egy kicsit is ismeri a Kaukázus, illetve Kardos-Horváth János munkásságát, az egyáltalán nem lepődik meg azon, ha valamely nemzeti vagy egyéb jeles napon Janó koncertet tart valamely zenekari felállásában - ezúttal egy kiadós Kaukázus-koncerttel ünnepelhettük a március 15-ét, ez volt a budapesti Akvárium klub "ünnepi nyitva tartása". A buli egyúttal lehetőséget adott a most induló Petőfi TV egyik első élő kapcsolására is, ami jól mutatja, hogy a Kaukázus továbbra is a hazai zenei élet egyik meghatározó zenekara, még ha általában nem is ők a fesztiválok húzónevei. Azért a kezdésre szépen megtelt a koncertnek helyszínt biztosító Kishall, így hát indulhatott a környezettudatos tombolás!

Janótól már megszokhattuk, hogy dalszövegeivel gyakran reflektál az aktuális társadalmi, illetve környezeti problémákra, így talán nem is annyira meglepő, hogy a mostani buli egy amolyan "Tesco-emlékkoncert" is volt, így a zenekar vonatkozó dala (Teszkó) már a buli elején elhangzott, rögtön a legutóbbi sláger, a "Hatból a három" után. 

KHJ zenéiben, illetve szövegeiben azt bírom, hogy az aktuális problémákat úgy dolgozza fel, hogy a társadalomkritikus, néha cinikus, máskor csípős mondanivaló olyan szerethető, hallgatóbarát formába van csomagolva, hogy szinte természetesnek tűnik, hogy valaki hangot ad az olvadó jégpáncélok, a Zengőre tervezett lokátor, a celebek "sanyarú" sorsa, vagy a "menni vagy maradni" kérdéskör miatt érzett aggodalmának. Ahogy hallgatod ezeket a dalokat, azt kérdezed magadtól, ez eddig miért nem jutott eszébe másoknak?! 

Persze Janó esetében sem szól minden dal a környezettudalos életről és a társadalmi-politikai problémákról, jónéhány "csupán" megfogalmaz egy olyan életérzést, amibe ha belehelyezkedünk, akkor abban az esetben is segítenek ellazulni, ha éppen vasárnap este van, és egy hosszú hazautat és néhány óra alvást követően újra vár minket a mókuskerék (pl. Zánka, Hostes, Lángos). 

Amit szintén nagyon szeretek KHJ munkásságában, hogy a dalok már néhány meghallgatás után is beeszik magukat valahova az ember bőre alá, vagy a tudatalattijába, vagy nem is tudom, pontosan hova, legalábbis nálam valahogy így működik... Ugyanis anélkül, hogy különösebben "rákészültem" (értsd: a lejátszón napokon keresztül végtelenítve hallgattam) volna a dalokat, egyáltalán nem éreztem kívülállónak magam, nem volt olyan érzésem, hogy lövésem sincs a dalokról - és nem, koncerten sem voltam még túl sokat, ez csupán a harmadik alkalom volt, hogy Janót élőben hallottam. 

Érezhetően közeledett a koncert zárása, amikor elhangzottak a legnagyobb slágerek is, mint a Szalai Éva, vagy a Tartós béke is - ez utóbbi az ünnepi hangulathoz igazodva a Nemzeti dal "felvezetésével".

A "kötelező" visszatapsot követően Janó adott egy kis ízelítőt az egyszálgitáros koncertjei hangulatából, a Bazmeg című dalt ugyanis a színpadon egyedül állva, magát akusztikus gitárján kísérve adta elő. Aztán egy kis andalgás a Riadó című dallal, majd jöhetett még némi tombolás, a zenekar ugyanis játszott még három pörgősebb számot is, amolyan levezetésként.

A Kaukázusban az a jó, hogy Janó mellett a másik három zenész (Toldi Miklós, Fűrész Gábor és Fodor Máriusz) is borzasztó tehetséges, a színpadon egyébként mintha négy különböző világban lennének, nagyon különböző a stílusuk, de végül mégis egy szerves egésszé áll össze a dolog.

Szeretem az olyan koncerteket, amik még alig érnek véget, máris azt érzem, hogy most azonnal indulnék tombolni a következő bulijukra! Ez most határozottan ilyen volt! Remélem, egyszer Dunaújvárosban is fellépnek majd! A következő buliig pedig ezen a listán meghallgathatjátok, mely dalok hangzottak el az Ünnepi nyitva tartás alkalmával! Jó szórakozást!