Ezúttal néhány fényképet hoztam Nektek, ugyanis a szabadság alatt tartottunk egy kis városnézős kirándulást, ahol egy rövidke túrán Vác látványosságait igyekeztünk felfedezni. 

Néhány korábbi bejegyzésemben (a random tényes és a "viszkis" írásomban) már írtam néhány mondatot a munkámmal kapcsolatban, amiből kiderülhetett, hogy az országban elég sok helyen zajlik a tevékenység, amit mi szervezünk, és a munka miatt előfordul, hogy el kell utazni ezekre a helyekre, viszont ilyenkor nyilvánvalóan nincs esély és idő várost nézni, pedig nagy sok olyan hely van az országban, amit érdemes, és szeretnék is megnézni. Arról is írtam már Nektek, amikor a random tényeket soroltam magamról, hogy a Duna-kanyar igazi nagy szerelem az életemben, és oda bármikor szívesen utazok.

A mostani szabadságom alatt az jutott eszembe, hogy meg kellene nézni Vácot, kicsit felfedezni a látnivalókat, kirándulni egyet. Vagyis a gondolat már motoszkált egy ideje a fejemben, hogy Vácot is jó lenne egyszer felfedezni, édesanyámmal pedig most alkalmat is kerítettünk erre. Péntek reggel buszra szálltunk, majd Budapestről vonattal utaztunk tovább Vácra. Nem volt olyan vészes, Dunaújvárosból, átszállással meg mindennel együtt, nagyjából két és fél (esetleg három) óra alatt teljesíthető a táv. A vasútállomásra történő megérkezést követően először a Kálváriára mentünk fel - mikor máskor, mint a legnagyobb délelőtti-déli melegben, majd az egykori vár maradványait kerestük meg. A vízpart, a dunai panoráma itt Vácon is csodás, nagyon jól esett egy kicsit megpihenni a lépcsőkön. 

A belvárosban pedig számos csodaszép épületet, templomot, szökőkutat lehet találni, de a Duna-parton van zenepavilon is, ami kellemes nyárestéken nagyon hangulatos koncerthelyszín lehet.

Vác egyik legjellegzetesebb látnivalója a Kőkapu, vagyis Magyarország egyetlen diadalíve, melyhez egy igen érdekes anekdota is kapcsolódik: "a dolog úgy esett, hogy Migazzi Kristóf Antal váci püspök kitalálta, hogy diadalívet kell építeni Mária Terézia látogatásának alkalmából, aki hajóval érkezett Vácra Pozsonyból. A történet szerint a remekbe szabott kaput mindössze két hét alatt húzták fel (mai szemmel nézve ez azért nehezen hihető, más források öt hónapos építkezésről emlékeznek meg), éppen ezért az uralkodó nem mert átmenni alatta. Hamar munka ritkán jó – vélhette Mária Terézia, aki szentül meg volt győződve arról, hogy a kapu pont akkor dől össze, amikor ő átkocsikázik alatta." Természetesen a kőkapu nem omlott le, és azóta is az eredeti helyén látogatható.

Mi ezúttal elsősorban a belváros turisztikai látványosságait próbáltuk meg felkeresni, de ha egy kicsit több időt töltöttünk volna felfedezéssel, akkor biztosan találtunk volna még sok-sok kedves kis részletet, hangulatos utcarészletet. Mivel azonban a kiránduláshoz sikerült kifognunk egy csodaszép forró nyári napot, így a felfedezéshez most már nem volt túl sok hangulatunk a látnivalók felkeresése után, de bízom benne, hogy legközelebb még több szépségre bukkanhatunk!

A váci látnivalókkal kapcsolatban sok információt olvashatunk egyébként utazás előtt  Vác hivatalos honlapján, és van egy kimondottan turisztikai célú váci weblap is, ha valaki esetleg kedvet kapott a kiránduláshoz!