A télben és a karácsonyi készülődésben az egyik legjobb dolog a mézeskalács - enélkül nincs is tél, én nagyon szeretem! Az elmúlt 3-4 évben én lettem itthon a mézeskalács-felelős, a családban mindenki kap egy nagyobb adagot karácsonyra. A mézeskalács hozzá tartozik a bekuckózós téli esték hangulatához, illata bejárja a karácsonyi estéket, ugyanakkor gasztro-ajándéknak sem utolsó - egy csodaszép fémdobozban vagy hangulatos csatosüvegben tökéletes.

Szerencsére én már megtaláltam azt a receptet, ami nekem abszolút bevált, viszonylag gyors (nem kell órákon, vagy akár egész éjszakán keresztül pihentetni), és sütés után egyből puha, fogyasztható, és sokáig eláll - idén nagyjából májusban még találtam néhány darabot az egyik karácsonyi doboz alján elrejtőzve, és még teljesen jók voltak!

A receptet néhány évvel ezelőtt egy blogon találtam, ami azóta már sajnos nem elérhető - még szerencse, hogy ebben a digitális, "folyton-a-neten-lógós" világban kiírtam a receptet papírra is, mert így legalább megmaradt. És a konyhában is könnyebb ebből nézni a tészta összeállításának részleteit... ;)

A mézeskalács tésztáját ezekből az alapanyagokból kell összeállítani:

50 dkg liszt
1 tojás
5 dkg margarin
1,5 dl méz
2 dl porcukor
1 kk. szódabikarbóna
fahéj, szegfűszeg, mézeskalács fűszer - ízlés szerint.

A hozzávalókat összedolgozzuk, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Ha nagyon nem akar összeállni, én azzal szoktam "trükközni" kicsit, hogy gyúrás közben pár pillanatba bedobom az egészet a mikróba (nem árt induláskor erre alkalmas tálban elkezdeni a tészta összeállítását), és langyos állapotban sokkal gyorsabban elérjük a megfelelő állapotot. Vékonyra nyújtjuk a lisztezett tepsin, kiszaggatjuk, majd mehet a sütőbe (én ilyen teflonos tartós sütőpapírt szoktam alá tenni). 

És itt jön a folyamat legfontosabb része: ugyanis éppen csak addig szabad sütni, amíg a tészta kicsit megemelkedik, és picit elhalványodik. Szóval nagyon kell rá figyelni, mert ha túlsütjük, és megkeményedik, akkor elvileg már nem is fog "visszapuhulni", tehát vagy csinálunk belőle karácsonyi dekorációt, vagy mehet a szemétbe... Nem mondom, a legelején nekem is volt 1-2 tepsi, amit sikeresen elrontottam, de most már igyekszem mindig odafigyelni a sütési időre.

A sütés pedig után jöhet a kreatív alkotás: a kész mézeskalácsokat tojásfehérjéből és porcukorból készült mázzal szoktam dekorálni, de használhatunk ételfestékkel színezett mázat, vagy az ünnephez illő bármilyen díszt - annyiféle kiegészítőt lehet kapni, hogy szinte elképzelni is nehéz ;) 

Én egyébként nem csak az adventi időszakban szoktam mézeskalácsot sütni, mert végülis ki mondta, hogy pl. tavasszal nem lehet? Olyan aranyos sütikiszúrók sorakoznak a polcomon, hogy kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget ;) Volt, hogy húsvét környékén is készültek nálam a mézeskalácsok, nyuszis, tavaszi pillangós formákban, de történt már olyan is, hogy a lánybúcsú egyik feladataként kellett a menyasszonynak idegeneknek eladni a pikáns formájú méziket ;)

A képeken azért látszik, hogy még messziről sem vagyok profi mézeskalács-díszítő (úristen, a neten mennyire gyönyörű sütiket lehet találni!!!), de nagyon élvezem, hogy elpepecselhetek vele, és szeretettel készíthetem őket. Idén a családon kívül több helyre is szeretnék ajándékként készíteni mézeskalácsot, úgyhogy lassan felköthetem a gatyát, és nekiállhatnék, mert sosem fogok a végére jutni. Amit pedig mindenképpen szeretnék kipróbálni az idei sütés közben, az a sütinyomda, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az működik-e a mézeskalácson. A végeredménnyel még jelentkezem az ünnepek előtt / alatt. :)