Sziasztok! Arra gondoltam, hogy megosztom veletek az első (na jó, azért annál már több) benyomásaimat a Harry Potter-sorozattal kapcsolatban. Ahogy azt már korábban többször említettem, amikor megjelentek a könyvek, akkor még nem éreztem a késztetést, hogy elolvassam őket, csak azért pedig nem kezdtem el, mert mindenki ezt olvasta.
Most jött el az idő, hogy végre én is kezembe vettem a könyveket (igen, tudom, hogy "néhány" évvel le vagyok maradva...), és egyre izgatottabban olvasom a fiatal varázslók újabb és újabb kalandjait.

J. K. Rowling varázsvilágával először - ha nagyon szigorúan nézzük - nem is a Harry Potter-könyveken keresztül kezdtem el megismerkedni, hanem a moziban, amikor ősszel elmentünk megnézni a Legendás állatok és megfigyelésük című filmet. Mivel a történet nem kapcsolódik szorosan Harry-ék roxforti kalandjaihoz, így az olyan "kívülálló" nézők számára is kimondottan élvezetes film, mint amilyen én vagyok / voltam. A film nekem nagyon tetszett, és csak tovább erősítette azt az elhatározásomat, hogy most már nekem is ideje elolvasnom a Harry Potter-könyveket. A barátaimnak hála szép lassan elkezdtek hozzám vándorolni az egyre vaskosabb kötetek, én pedig egyre inkább elvesztem ebben a csodás varázsvilágban.

Az első könyvet még kicsit lassabban olvastam, az első néhány fejezet még nem ragadott annyira magával, de nem adtam fel, bíztam abban, hogy szeretni fogom. És az első könyv végére meg is lett a vágyott izgalom, ahogyan a következő könyvek már az első oldaltól kezdve lekötöttek, amilyen gyorsan tudtam, faltam az oldalakat, hogy megtudjam, Hermione, Ron és főleg Harry milyen kalandba keveredik az adott tanév folyamán. Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt tizenpár évben sikerült ilyen szempontból burokban maradnom, és nem jutottak el hozzám a történettel kapcsolatos infók, spoiler-ek, így azon kívül, hogy sejtem, hogy Harry-ék valahogyan minden nehézségen túlverekedik magukat, meg hogy nyilván nem ölhetik meg Harry-t a 3-4. kötetben, na ezeken túl abszolút fogalmam sincs arról, hogy hogyan alakul a történet, így méginkább izgatott várakozással olvasom a könyveket. 

A hétvégén befejeztem a negyedik kötetet, és ez most igazán hatással volt rám. Nem akarok én sem túlságosan spoiler-ezni (bár lehet, hogy rajtam kívül már mindenki kívülről tudja az összes sztorit...), de nem akarok túl nagy poénokat lelőni - de az biztos, hogy a trimágus tusa harmadik megméretésétől fogva gyakorlatilag könnyes szemmel olvastam a könyvet, nem hittem el, hogy mi történik... 

Mivel a filmeket is mindig megnéztem az aktuális kötet befejezése után, így még jobban össze tudtam hasonlítani a könyvekkel. A filmek nagyon látványosak, a két-két és félórás hossz ellenére egyáltalán nem unalmasak, szerintem abszolút lekötik a figyelmet, bár az tény, hogy ahogy egyre hosszabbak lesznek a kötetek, annál több dolog marad ki a filmből - persze egy-egy könyvben annyi történés van, hogy nem is várható el, hogy minden kis mozzanat megjelenjen a filmvásznon is.
A szereplőket szerintem legtöbb esetben jól eltalálták, a főszereplő varázslótanoncoknak viszont elég nehéz dolguk van, hogy a sorozat végét követően levetkőzzék az általuk alakított karakter skatulyáját. (félig off: Emma Watson szerintem csodás lesz a Szépség és a Szörnyetegben, nagyon várom, hogy megnézhessük majd a moziban!) Viszont a negyedik filmhez egy személyes megjegyzés: Robert Pattinsont, mint Cedric Diggory-t kikérem magamnak! Az én képzeletemben egy igazán jóképű srác, akiért kb a fél suli odavan, biztosan nem így néz ki... Komolyan mondom, így még a sztori végét is könnyebb volt egy kicsit elviselni... Azt viszont kimondottan sajnálom, hogy a legidősebb Weasley-fiúkat nem láthattuk, Billt szívesen megnéztem volna :) 

Hát, itt tartok most a Harry Potter-sorozattal, legszívesebben már azonnal neki is kezdenék a következő kötetnek! (Bár a könyvkihívás könyveivel is szeretnék haladni, így valószínűleg vegyesen fogom olvasni őket a Harry-könyvekkel.) Nem mondom, hogy sajnálom, hogy korábban nem kezdtem el olvasni a roxforti varázslóiskola történeteit, de azt abszol-út nem bánom, hogy végre belevágtam. És egyáltalán nem érzem azt, hogy túlzottan gyerekes, vagy gyerekeknek szóló történet lenne, teljesen jól kikapcsol, ellazít a meló után. Azt érzem, hogy később akár újra is olvasnám, ezért azt hiszem, idővel mindenképpen beszerzem majd a sorozatot, hogy nekem is legyen belőle saját példányom!