A Budapest Bár és én - régóta tartó szerelem, nagyjából öt éves kapcsolat már ez.
Még ma is emlékszem, először 2008-ban, a dunaújvárosi színházban voltam a zenekar koncertjén (sajnos azóta is csak egy újabb alkalommal léptek fel itt, ha jól tudom). Akkor még viszonylag friss zenekarnak számítottak, nem voltak még annyira ismertek és elismertek, mint mostanában. A színház műsorfüzetében láttam meg a koncert ajánlóját, akkor még nem igazán tudtam, mi is ez az egész, de egyből felkeltette az érdeklődésemet. A cigányzenés koncepció és az énekesek névsora igen ígéretesen hangzott - mivel a hazai "alternatív" zenét már akkor is nagyon szerettem, éreztem, hogy ott a helyem.
Egy kis leírás a zenekarról: A Budapest Bár az utóbbi évek egyik legeredetibb és legérdekesebb zenei vállalkozásába fogott, amikor 2007-ben Farkas Róbert zenekara köré gyűjtötte a magyar rockzene kultikus alakjait. Az eredetileg egyetlen lemezre összeállt alkalmi csapat azóta is sikerrel koncertezik színházakban, fesztiválokon és rendezvényeken egyaránt. Filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat dolgoznak fel mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva sokak által ismert dallamokat, vagy akár rég elfeledett kincsekre bukkanva - füstös, kávéházi hangulat. Generációk és korok találkozása a Budapest Bár. Mindannyian tudunk belőlük egy-két sort, idézzük őket nehéz vagy éppen boldog pillanatokban, anélkül, hogy tudnánk, hol hangzottak el, ki írta vagy énekelte őket annak idején.
A remek zenészek (Farkas Róbert, Farkas Mihály, Farkas Richárd, Ökrös Károly és Kisvári Ferenc) mellett jelenleg ők alkotják a formációt: Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Ferenczi György, Frenk, Keleti András, Kiss Tibor, Kollár-Klemencz László, Lovasi András, Szűcs Krisztián, Mező Misi, rendszeres vendégként pedig Iván Szandra és Tania Saedi is csatlakozott a csapathoz 2014-ben.
A cigányzene és a magyar alternatív (?) szcénából ismert énekesek zenei egymásra találása nálam hamar nagy szerelem lett, már az első koncerten, a színházteremben ülve tudtam, én ezt nagyon fogom szeretni. Így is lett, bár sajnos túl sok koncerten nem voltam, de amikor sikerült eljutnom egyre, azok mindig nagy élményt jelentettek. Legutóbb szerintem nagyjából másfél éve hallottam őket élőben, igazán emlékezetes koncert volt. Az eredeti terv alapján a zenekar 5. születésnapját dupla koncerttel, két egymást követő estén tervezték megünnepelni, de technikai okok miatt az első koncertet nem tudták megtartani. Viszont második napon minden énekes sok-sok számmal fellépett, mintegy pótolva az elmaradt estét is, így nagyjából egy ötórás (!) élményben volt részünk - hihetetlenül jól éreztük magunkat!
Ja, és hogy mindez most miért jutott eszembe?! Mert vasárnap végre újra megyek koncertre (sajnos ezúttal sem Dunaújvárosban lesz...) - de valószínűleg a Vígszínházban is remek lesz a hangulat! Nagyon várom már!
u.i.: Érdekes, de tulajdonképpen én ennek a dunaújvárosi Budapest Bár koncertnek köszönhetem, hogy megszerettem a Quimby-t. Valahogy addig nem igazán követtem a pályájukat, annak ellenére, vagy éppen azért, mert dunaújvárosiként szinte "kötelező" lett volna. Aztán Kiss Tibi felállt a színpadra, és belekezdett az alábbi dalba. Már az első hangoknál tudtam, hogy ez egy új "szerelem" kezdete. Aztán már csak azt nem értettem, hogy korábban tulajdonképpen miért is nem hallgattam Quimby-t...
