Az olvasás nálam, érdekes módon, eddig többnyire időszakos elfoglaltság volt, gimi meg főiskola alatt is voltak időszakok, amikor faltam a könyveket, középiskolában leginkább a tananyaghoz kapcsolódó, de nem kötelező könyvekből szemezgettem, aztán a főiskolás időszakban leginkább könnyed, csajos, romantikus könyveket, ellensúlyozva a tankönyveket és a szakmai szövegeket. Sajnos akkor nem vezettem semmilyen rendszert ezekről a könyvekről, az agyam meg elég szita ilyen szempontból, nem igazán emlékszem, hogy milyen könyvek fordultak meg a kezem között - ezt most így utólag nagyon sajnálom. 

Ahogy elkezdtem a főiskola után dolgozni, valahogy megint háttérbe szorult az olvasás - a sok munka mellett az "agykikapcsolásra" egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldásnak tűnt filmeket, sorozatokat, néha pedig bugyuta tv-műsorokat nézni. Nem mondom, hogy ez teljesen eltűnt az életemből, de tavaly valahogy megint rámtört az igény, hogy olvasni szeretnék. Ebben mindenképpen szerepe volt "A szürke ötven árnyalata" trilógia körüli felhajtásnak, valahogy kíváncsivá tett a dolog, ez volt az a könyv, amit hosszú idő után újra a kezembe vettem. Aztán jött még 1-2 könyv hasonló témában, faltam gyorsan az oldalakat, egy időben minden percet (még az ötperces buszozást) is kihasználtam, hogy olvashassak. Most nem vagyok ennyire "falánk", de igyekszem minél több értékes percet a könyveim társaságában tölteni.

Aztán amikor nézegettem, hogy mi is legyen a következő olvasmányom, a sors az utamba sodorta Lakatos Levente könyveit (amiért azóta is borzasztó hálás vagyok), szépen sorban elolvastam minden regényét (Barbibébi, Loveclub, Bomlás) még 2013-ban, 2014-re pedig saját példányt is szereztem mindegyikből - most már dedikálva várják a polcon a következő olvasást - hiszen megunhatatlan történetek, mindig kikövetelik, hogy az ember lánya újraolvassa őket.

Tavaly kezdtem el feltölteni a saját kis könyvtáramat is (valahogy úgy indult, ahogyan a képen látjátok...), egyelőre nagyon az aktuálisan megjelent könyvekre koncentrálva - sajnos egyelőre a klasszikus, vagy szépirodalom hiányzik a gyűjteményből, mivel az olvasási időszakaim is ennyire "összevissza" voltak, és korábban inkább könyvtárba jártam olvasnivalóért, így könyvpéldányban és olvasási élményben is van még bőven pótolnivalóm, de nagyon igyekszem. 

Az idei évre "készült" egy olvasási kihívás, amivel interneten sok helyen találkozhatott az ember, saját magam ösztönzésére belevágtam, bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy teljesíteni tudom a teljes kihívást (amihez 50 kategóriának megfelelő könyvet kell elolvasni), de célkitűzésnek nem utolsó - de erről már egy újabb bejegyzésben olvashattok majd.