Úgy tűnik, a rekkenő nyári hőség során az olvasási kihívás során nagyobb feladatot jelent az általunk pluszban meghatározott kritérium, vagyis az olvasási élmények papírra, illetve monitorra vetése - de igyekszem pótolni az elmaradásokat, és hozni a korábbi tapasztalatokat. Az év eleji lista megírásakor még nem döntöttem el, hogy az "Egy népszerű író első könyve" kategóriában mit fogok olvasni, hiszen Lakatos Levente könyvei mindig nagy élményt nyújtanak, így az ő első könyvét is nagyon szeretném majd elolvasni, ezúttal azonban John Green - a Csillagainkban a hiba szerzőjének - első regénye lett a befutó. Amikor megszereztem az Alaska nyomában című könyvet, nagyon bíztam benne, hogy a film miatt is felkapott regényhez hasonló élményben lesz részem ezúttal is. 

John Green
Alaska nyomában

GABO, 2014
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899158

Fülszöveg:

Első pia 
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Élményeim a könyvvel kapcsolatban:
Olvasásom: 2015. március 31., 23:06 → 2015. április 6., 10:38 

A Csillagainkban a hiba után nagy várakozásokkal emeltem le a polcról John Green első regényét, és úgy érzem, nem kellett csalódnom.
Különleges írói stílus, nem mindennapi, szerethető és kidolgozott karakterek, izgalmas történet, és itt sem hiányozhatott a szereplőkre leselkedő tragédia árnyéka – nagyon élveztem olvasni a könyvet.
A történet magával ragadó, az ember csak falja az oldalakat, hogy minél hamarabb megtaláljuk a válaszokat a szereplők körül lebegő kérdésekre, illetve, hogy megtudjuk, milyen eseményhez vezet a nem megszokott fejezet-jelölés (x nappal azelőtt) (persze a fülszöveg alapján azért sejthető, hogy mi fog történni, leginkább csak a hogyan/miként marad kérdéses). Számomra John Green történeteit nehéz értékelni, hiszen egy kissé morbid dolog azt mondani egy olyan történetről, amelyben tizenéves fiatalokkal történik igazán nagy tragédia, hogy szeretem, pedig valahol mégis ez az igazság. Alaska önpusztító viselkedése magában hordozta a tragédia lehetőségét, ugyanakkor mégis letaglózott, amikor tényleg bekövetkezett. Miles utolsó mondatokhoz való különleges vonzalma valahogy szintén adott egy kis negatív színezetet a történetnek, viszont a tragédia után nekem picit „sok” volt Miles viselkedése, önzőnek tűnt, hogy úgy állította be a dolgokat, hogy Alaska csak neki hiányzik igazán.
Szerettem a történetet, és úgy érzem, a barátok méltó emléket állítanak Alaska szellemiségének az emlékbalhéval.