Ezúttal egy újabb könyvélményemről szeretnék írni Nektek néhány sort, Fekete Judit: Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója című regényéről több helyen is olvastam pozitív véleményeket, ezért nekem is belekerült a legutóbbi Könyvmolyképzős rendelésembe, és az olvasás után nem is kellett csalódnom. 

Bár az év elején meghatározott olvasási kihívásból talán ha két könyvet sikerült "kipipálnom", az utóbbi néhány hétben legalább újra elkezdtem olvasni, leginkább olyan könyveket, amiket "hirtelen felindulásból", vagy aktuális hangulatomnak megfelelően leemeltem a polcról. Persze az új könyvek mindig csábítóak.

Fekete Judit: Az ​őrület határán - 
Kálmán Lili munkanélküli naplója

Könyvmolyképző, Szeged, 2017
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571445

Fülszöveg:

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.

Munkanélküli lett. Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?

Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál. Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…

A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

Olvasásom: 2017. november 18., 21:24 → 2017. november 19., 20:07

Élményeim a könyvvel kapcsolatban:

Tetszett a könyv, éppen annyira kapcsolja ki az olvasót, amennyire elgondolkodtatja. Könnyen olvasható, nem túl hosszú regény, egy pesti oda-vissza vonatúton nagyjából sikerült is végigolvasnom. 
Fekete Judit regénye életszagúan mutatja be azt a helyzetet, ami bármelyikünkkel megtörténhet, ugyanolyan váratlanul, ahogyan Kálmán Lilit is elbocsátják az állásából. 
Bár a történetben voltak olyan részletek, amikor a főhősnő tényleg meglepő helyzetekben találta magát munkahely-keresés közben, az állásinterjúkon, de attól még, hogy egy szituáció szokatlan, vagy elsőre eléggé meghökkentő, attól még simán el tudom képzelni, hogy a való életben is megtörténhetnek ilyen dolgok. 
A regény stílusa kicsit emlékeztet Bridget Jones-ra, Lili is vicces-(ön)ironikus stílusban veti papírra gondolatait, és a munkakeresés közben megélt élményeit – ez az önirónia az, ami erőt tud adni, és tartani tudja a lelket azokban, akik Lilihez hasonlóan keresik a helyüket és az új lehetőségeket a munka világában. 
A regény utolsó fejezete kellemes meglepetés volt, picit váratlan happy end, de ezáltal abszolút pozitív „utóérzet” maradt a regény elolvasása után.

Én ugyan jelenleg nem vagyok Lilihez hasonló helyzetben, de a könyvből így is tudtam egy-két olyan gondolatot elcsenni, amik ugyan nem újak, de minél többször szembejönnek az emberrel, annál inkább elgondolkodik, hogy vajon nem kellene-e változtatnia az életén. Persze nem feltétlenül alapjaiban felforgatva, vagy mindenáron új munkahelyet keresve, de a jelenlegi hangsúlyokat meg lehet próbálni kicsit áthelyezni, a munka mellett minél több helyet és időt szakítani az élet többi területére is.

...de azért valamit mindenképpen le kell írnom: 
Egy megátalkodott marha vagyok, amiért soha egy percre nem voltam képes megállni. Csak rohan az ember lehajtott fejjel, és rágódik az épp aktuális gondján. Marhaság. Csak föl kell nézni az égre!