A már említett olvasós kihívásban az első könyvem az Oh, boy! című regény volt.
Marie-Aude Murail: Oh, boy!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
192 oldal · ISBN: 9789632455716
Fülszöveg:
Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
Élményeim a könyvvel kapcsolatban: (nem teljesen spoiler-mentes... bocsi.)
Olvasás: 2015. január 1., 01:25 → 2015. január 1., 16:00
A könyvet tavaly Attila The Bookaholic vlogján találtam, és gyorsan fel is került a polcomra, ahonnan figyelt már egy ideje, türelmesen várva, hogy sorra kerüljön. Aztán a kihívásnál tudtam, hogy mindenképpen szeretném elolvasni - eredetileg a "sírós könyv" kategóriába írtam, de aztán gyorsan végeztem vele, "egynapos" könyv lett belőle - ahogy ismerem magam, sírni sok könyvön fogok még. Oh, boy, annyira hálás vagyok, hogy anno rátaláltam erre a könyvre. Imádtam, imádom!
„Hihetetlen finom humorba csomagolt, napsugaras derűvel átszőtt, megrendítő történet. Mert az élet már csak ilyen” – áll a könyv hátulján, és ez nagyon igaz, nagyon pontosan leírja a könyvet.
Szívfájdítóan gyönyörű történet három, de sokkal inkább öt testvérről, a szeretet erejéről, a felnőtté válásról, a fájdalomról, betegségről, útkeresésről, elfogadásról, az életről. Adott három, magára maradt gyerkőc, szülők nélkül, egymást mindennél jobban szeretve – másuk nem is igen maradt, legalábbis úgy tűnik. Először senki nem akar a kicsik gyámja lenni, aztán többen is. Szépen lassan kibontakozik a család többi szála is, a kicsiket elhagyó apa hasonlóan tönkretett már korábban is egy családot, hasonló űrt és sérelmeket, fájdalmat hagyva a most már felnőtt gyermekeiben is. Az akkori gyermekek, mint lehetséges gyámok, versengnek egymással a kicsit felügyeletéért, beleláthatunk az ő lelkükbe, múltjukba is, és kiderül, a régi sebek még bennük sem gyógyultak be teljesen – ki így, ki úgy igyekezett ezt azóta feldolgozni, leginkább pedig egymást hibáztatták. A szeretet ráébreszti őket a család fontosságára, az ellenségeskedés helyett közösen próbálják a lehető legjobb otthont és jövőt biztosítani a csöppet sem hétköznapi gyerkőcöknek.
Szívfájdítóan gyönyörű történet három, de sokkal inkább öt testvérről, a szeretet erejéről, a felnőtté válásról, a fájdalomról, betegségről, útkeresésről, elfogadásról, az életről. Adott három, magára maradt gyerkőc, szülők nélkül, egymást mindennél jobban szeretve – másuk nem is igen maradt, legalábbis úgy tűnik. Először senki nem akar a kicsik gyámja lenni, aztán többen is. Szépen lassan kibontakozik a család többi szála is, a kicsiket elhagyó apa hasonlóan tönkretett már korábban is egy családot, hasonló űrt és sérelmeket, fájdalmat hagyva a most már felnőtt gyermekeiben is. Az akkori gyermekek, mint lehetséges gyámok, versengnek egymással a kicsit felügyeletéért, beleláthatunk az ő lelkükbe, múltjukba is, és kiderül, a régi sebek még bennük sem gyógyultak be teljesen – ki így, ki úgy igyekezett ezt azóta feldolgozni, leginkább pedig egymást hibáztatták. A szeretet ráébreszti őket a család fontosságára, az ellenségeskedés helyett közösen próbálják a lehető legjobb otthont és jövőt biztosítani a csöppet sem hétköznapi gyerkőcöknek.
A történet elsősorban a három kis árváról szól, a főszereplő számomra mégis Bart, a kicsik féltestvére, aki huszonévesen az élet nehézségeivel mit sem törődve, abszolút felelőtlenül éli életét, semmit sem vesz igazán komolyan. A regény az én szememben sokkal inkább az ő felnőtté válásának, megkomolyodásának története. Az akaratlanul vállalt felelősség, a nyakába szakadó nehézségekkel való megküzdés felnyitotta a szemét, megerősítette.
Immár nem volt képes rá, hogy cinikus és önző humor mögé barikádozza el magát. Úgy érezte, mintha az elhajított tárgyak őt is eltalálnák. A mások baja beszivárgott a szívébe azon a résen át, amelyet a kis Morlevent-ok ütöttek rajta.
Eleinte olyan volt, mint egy elhagyott kiskutya, aki mindennél jobban vágyott a figyelemre, arra, hogy valaki szeresse, és legyen akit szerethet – szerencsére a könyv végére megtalálta az ehhez megfelelő környezetet.
Imádtam a könyvet, a történetet és azt a stílust, ami biztosította, hogy még amikor a könnyeim folytak is végig az arcomon, mosolyogtam, sőt sokszor felnevettem – mert ilyen az élet, egyik kezével elvesz, de a másik kezével ad is.
