Sziasztok! A mai bejegyzésben két olyan programról szeretnék beszámolni, amik szebbé tették a hetem, és remek keretet adtak ennek a pár napnak - nem mellékesen mindkettő a Vad Fruttik zenekarhoz kapcsolódik. 

A zenekar énekesének, Likó Marcinak az életéről, megélt élményeiről a tavalyi évben jelent meg egy könyv, "A Bunkerrajzoló" címmel, Géczi János - József Attila-díjas író és egyetemi tanszékvezető - tollából. A történetet most a Pannon Várszínház vitte színpadra, ennek hétfői, budapesti bemutatójára sikerült eljutnunk, ami természetesen óriási élmény volt! Pénteken pedig bemutatták az "Énekelt és el nem énekelt dalok" című könyvet, mely az eddig megjelent Vad Fruttik-dalok szövegeit gyűjti egy kötetbe.

Amikor tavaly megjelent A Bunkerrajzoló, nem is volt kérdés, hogy be kell szereznem - tudtam, hogy izgalmas, érdekes olvasmány lesz, bár nem sokat tudtam Marci életéről, sejtettem, hogy a dalszövegek mögött elég kemény dolgok lehetnek. Hát, nem is kellett csalódnom, nem volt könnyű olvasmány. Bár itt, a blogon akkor nem írtam le az olvasmányélményeimet, azonban itt olvashattok róla egy rövidebb értékelést, véleményt tőlem.

Aztán jött a hír, hogy színházi előadást álmodtak a könyv alapján, gondoltam, hogy erről sem kellene lemaradnunk, annak ellenére, hogy ezúttal sem számítottam egy könnyen emészthető élményre. Az előadás a várakozásaimnak megfelelően igazán látványos volt és igazán hatni tudott a nézőkre, és ugyan a könyvhöz hasonlóan voltak benne igazán nyomasztó jelenetek, de összességében mégsem akartam tőle "eret vágni". Sok pillanat váltott ki nevetést belőlünk, de azért az esetek nagy részében ez inkább a groteszk szituációknak és a fekete humornak volt köszönhető - de ha jobban belegondolunk, sokszor tényleg ilyen az élet, hogy már kínodban nevetsz rajta... A Vad Fruttik-dalok remekül belesimultak a történetbe, szerencsére nem csináltak belőlük ilyen musical-es feldolgozást (félreértés ne essen, nagyon szeretem a musical-eket, de ezeknek a daloknak nem hiszem, hogy túl jól állt volna az a stílus...) - erősítették a történetet, hangsúlyozták a mondanivalót. Tetszett az a megoldás is, hogy a darab központi figurája, bizonyos L.M. három szereplőként jelent meg a színpadon, részben kívülről szemlélve ifjúkori önmagát, másrészt érzékeltetve az önmagával és függőségével harcoló ifjú hőst. Ami még egy plusz élmény volt, hogy a nézőtéren (előttük 1-2 sorral) ott ült Likó Marci és Géczi János is.
Marci láthatóan jól érezte magát, néha már azt figyeltük, hogy ő mennyire jól szórakozott az előadáson (pedig bizonyára már kívülről tudta az egészet), a dalbetétek alatt pedig fejrázva bugizott és énekelt - ebből látszik, hogy azért áll a színpadon, mert igazán szereti azt, amit csinál. 

Mondjuk azt be kell valljam, hogy mivel azért nem követem a zenekar munkásságát a kezdetetektől, így volt 1-2 olyan dal az előadásban, amit eddig nem ismertem... Azt hiszem, alaposan át kell, hogy tanulmányozzam az "Énekelt és el nem énekelt dalok"-at, hogy felfedezzem magamnak az eddig ismeretlen dalokat is. :)

A könyvben szerepel minden eddig megjelent Vad Fruttik dal szövege, ami pedig külön érdekesség, hogy a két legutóbbi lemez szövegei - amiken Marci már Géczi Jánossal közösen dolgozott - két változatban is, mutatva ezzel a különbséget a Marci fejében megszülető, majd a lemezre felkerülő "költemények" között.

A tegnapi bemutató - egyszerűen zseniális volt, imádtam minden pillanatát!

A könyvbemutató gyakorlatilag egy kis akusztikus koncert volt, némi vidám beszélgetéssel a két zenés blokk között. Sajnos Géczi János ezúttal nem tudott részt venni az eseményen, így a közös munkáról csak Marci tudott mesélni - lehet, hogy bátrabban is, mintha mellette ül a József Attila-díjas író. :) 
De meghallgathattuk azt is, hogy hogyan hangzott az első dalszöveg, amit Marci 16 évesen írt a hétfői koránkelésekről, és az is kiderült - lehet, hogy ez csak nekem volt új információ - hogy a Lehetek én is című dalhoz Erős Antónia, vagy a hírszerkesztő (vagy hogy hívják azt az embert, aki megírja a szövegeket a híradóhoz) is hozzájárult egy igen maradandó "eddig még soha nem tapasztalt mértékben" sorral... De talán az este legkellemesebb meglepetése az volt, hogy rájöttem, hogy a Fruttik-dalok mennyire jól működnek ennyire lecsupaszítva, akusztikus formában is - a dalszövegek ereje így még nagyobbat tud ütni. Ha én vagyok lemaradva, akkor bocsánat, ha pedig eddig még nem voltak ilyen akusztikus fellépések, akkor ezúton szeretném kérni, hogy igenis legyenek, mert zseniális!