Azt hiszem, ez egy kicsit kusza bejegyzés lesz, az alapját már valamikor ősszel meg akartam írni, amikor sok év után újra voltam a Vígszínházban (Budapest Bár koncerteken kívül), azóta pedig még jobban megkedveltem egy-két srácot a társulatból, ennek mentén írom majd ezt a posztot. Ember Márk, Király Dani, mondhatnám gyenge szóviccel (hátha értitek páran), hogy oltári Pál utcaiak egynyári kalandjai, tehát színház, sorozatok, meg egy kis filmes, esetleg zenei kitekintés, hát valami ilyesmiről lesz most szó. 

Ősszel néhány napot Budapesten töltöttem, amolyan megkésett nyaralásként, és az aktív pihenés jegyében várost néztem (egyszerűen nem tudom megunni... ♥), koncertekre és színházba mentem, minden estére szerveztem magamnak valamilyen programot. Amolyan "last minute" ötletként megnéztem, hogy abban a pár napban milyen színházi előadásra lehet még jegyet kapni, végül így találtam rá a Vígszínház egyik viszonylag új darabjára, a Szentivánéji álom című Shakespeare-előadásra. (Vicces, de egyáltalán nem stílustalan, hogy éppen Szent Iván éjjelén kezdtem el megírni ezt a bejegyzést, bár kitudja, Ti mikor olvashatjátok...) Az előadásról röviden csak annyit, hogy egyszerűen imádtam az egészet, a klasszikus történetet modern formában dolgozták át, nagyon mai nyelvezettel, ami nekem ebben az esetben nagyon tetszett, Stohl András (akit először láttam színházban) zseniálisat játszott, remélem, lesz lehetőségem a következő évadban még egyszer megnézni az előadást, mert szerintem fantasztikus, ráadásul most már egy-két emberre még jobban odafigyelnék. Ember Márk a hősszerelmes Lysander szerepében már nagyjából az első színpadra-lépéskor megfogott, Theseus / Oberon megformálója pedig valahogy ismerősnek tűnt, de nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot... Aztán egymás után jöttek a "wow"- meg a "heuréka"-pillanatok... Legelőször, az előadást követő napon:

Igen, Theseus / Oberon megformálója, Király Dani az egyik főszereplője az Egynyári kaland című magyar sorozat második, és a nemrég befejeződött harmadik évadának. A sorozatot, és a Dani által alakított Levente karakterét is nagyon megkedveltem az elmúlt időszakban, bár a harmadik évad közepén már egy kissé idegesítő (ha csaj lenne, azt mondanám, "hisztispicsa") lett a sok szerelmi csalódást követően, de az évad utolsó részében még izgulhattunk érte, hogy rátaláljon a boldogság, még ha nem is feltétlenül holtodiglan-holtomiglan... Szeretem ezt a sorozatot, mert izgalmasak benne a karakterek, nem sablonosak, a történetben is mindig vannak fordulatok, egyetlen negatívuma, hogy eddig mindhárom évad "csak" hat (kb. ötvenperces) epizódból áll, így sajnos nagyon gyorsan véget érnek, pedig az ember el tudná nézni ennél sokkal hosszabb ideig is... Ahogyan Dani karaktere is pont olyan, hogy szívesen nézegeti az ember (legalábbis én biztosan), nem az a tipikusan jópasi, ugyanakkor van valami a kisugárzásában, ami miatt mégis felfigyelünk rá, és akkor a mosolyáról még nem is beszéltem... ♥ 

Az Egynyári kalandban egyébként Danin kívül is elég sok Vígszínházi srác feltűnt, kisebb-nagyobb szerepekben: az első évadban még Vecsei H. Miklós volt az abszolút főszereplő, de aztán ő a későbbi évadokban már csak epizódszereplő vagy csak emlegetett barát lett, de a második évadban megjelent a képernyőn Ember Márk, Tóth András és Wunderlich József is. 

Az októberi színház-látogatás után a második "wow"-élmény akkor jött, amikor láttam a tv-ben, hogy az RTL új saját készítésű telenovellája éppen azon a hétvégén indul, és a beharangozóban egy ismerős arcra lettem figyelmes: az Oltári csajok című sorozatnak ugyanis Ember Márk lett az egyik főszereplője. Ezen a csatornán a főzős műsorokon kívül nem nagyon néztem már mást az elmúlt években (na jó, néha egy-egy filmet), de ezúttal Márk kisugárzása újra a képernyő elé ültetett. A sorozattal kapcsolatban eléggé furcsa érzéseim vannak, mert nagyjából minden este ott ültem a tv előtt, hogy nehogy lemaradjak az aktuális epizódról, de azért sokszor alakultak úgy a történet szálai, hogy legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, vagy legalábbis hozzávágtam volna valamit a tv-hez... Összességében egyébként egy izgalmas, fordulatos, sokszor vicces, néha váratlan és megható sorozatot kapott a néző, voltak jól eltalált rejtett szóviccek ("Embeeer! Már korán reggel?! - természetesen Márk karakterének címezve), és nagyjából az utolsó részig izgulni lehetett azért, hogy valamelyik "oltári" Erdész-lány elnyeri-e Tünde néni mesés hozományát. A legnagyobb "problémám" a sorozattal éppen a végkifejlet volt, nem akarok spoilerezni, hátha valaki még ezután kezdené el nézni a telenovellát, legyen elég annyi, hogy ahogyan az életben, itt sem mindenki kaphatott ugyanolyan happy endet... (Aki szokott sírni könyveken, filmeken, azoknak ajánlott egy százas zsepi a fináléhoz...) Ember Márk karaktere, Herczeg Kornél volt az a szereplő, aki miatt talán a legtöbbször akartam lefejelni a falat, persze tudom, hogy direkt ilyen "szerencsétlenre" lett kitalálva a karakter, és egy darabig még értettem is, hogy mi volt az oka a viselkedésének, de egy idő után már tényleg "töketlenkedésnek" tűnt, amit művelt a srác... Hogy Herczeg Kornélnak végül jutott-e happy end, az nagyjából a századik - utolsó - részből kiderül, addig pedig akad izgalom bőven... Az Egynyári kalandhoz hasonló Vígszínházi különítményt ebben a sorozatban nem fedeztem fel, de pl. Csiby Gergelynek volt egy kisebb epizódszerepe, és (hála a legfrissebb megvilágosodásomnak) arra is rájöttem, hogy Nádas Gábor Dávid egy különleges szerepben részt vett a sorozatban, aki nem mellékesen pedig a fiatalabb Pásztor szerepét játssza a Pál utcai fiúkban (Ember Márk pedig az idősebb Pásztort).

(Pici kitekintés a filmek felé: érdemes nyitott szemmel nézni a Viszkis vagy a #Sohavégetnemérős című filmeket, mivel kisebb epizódszerepekben a filmvásznon is feltűnik Márk!)

A vörösinges Pásztorokkal pedig elérkeztem az elmúlt időszak utolsó (előtti) meghatározó élményéhez: A Pál utcai fiúkhoz. Régebb óta tervben volt, hogy megnézzük a darabot, de interneten keresztül egyszerűen lehetetlen rá jegyet venni, így nem sok esélyünk volt... Szerencsére egy barátnőnk a segítségünkre sietett, és a színházban személyesen sikerült levadásznia számunkra néhány jegyet egy júniusi vasárnap délelőttre. Az előadásra készülve szerettem volna újraolvasni a regényt (van is egy cuki Poket zsebkönyvem), de mivel rosszul gazdálkodtam az időmmel, így csak a feléig jutottam, de ez az a történet, amire legalább nagy vonalakban mindannyian emlékszünk. Ha másként nem, a filmfeldolgozást biztosan mindannyian láttuk, nekem valamiért úgy rémlett, hogy olasz volt, de azt hiszem, sokkal inkább amerikai-magyar koprodukció, és hát bevallom, a Bokába halálosan szerelmesek voltunk. Azt sejtettem, hogy ez most nem feltétlenül lesz így (bocs, Jóska...), viszont arra a csodára nem teljesen voltam felkészülve, ami a színpadon, a színházban történik, és igazából most sem találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam, mennyire fantasztikus az, amit a Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián szerzőhármas, és Marton László rendező tett Molnár Ferenc regényével. A történet legfontosabb mérföldkövei mentén vezetik végig a nézőket, olyan nyomot hagyó, érzelmekkel teli betétdalokkal hangsúlyozva a legfőbb gondolatokat, melyek a nézőtéren ülőket is együtténeklésre késztetik, vagy legalábbis biztosan nem hagyják hidegen - a vastaps sok esetben nem csak a dalok végén, hanem már az első taktusoknál felhangzott, és magával sodorta a nézőket. Lendületes, látványos koreográfia, fülbemászó dallamok, sok élvezetes, vicces szócsata, megragadó alakítások a "kisebb" szerepekben is - minden, ami kellhet ahhoz, a mindenki számára ismert / ismerős történeten túl, hogy akár a fiatalabb korosztály számára is vonzóvá tegyék a színházba járást. Igazából úgy érzem, hogy szavakkal nem lehet leírni azt az élményt, amit ez az előadás nyújtani tud, ezt látni kell! Ja, azt talán mondanom sem kell, hogy a százas zsepi ez esetben is erősen ajánlott, nagyon makacs dolog tud lenni az üveggolyó-allergia... :) 

Úgy érzem, mindenki nagyon jó alakítást nyújt a rábízott szerepben, a karakterek nagyon a helyükön vannak, nyilván a fentebb leírtak után én Király Danira és Ember Márkra voltam a leginkább kíváncsi, de mindenkire érdemes figyelni valamiért, pl. Wunderlich Józsi (Boka) felnőtt komolyságára, Zoltán Áron és Tóth Andris (Barabás és Kolnay) folyamatos civódására, vagy arra, hogy Ember Márk még a színpad leghátsó szegletében is annyira szerepben volt, hogy az hihetetlen!

Azt hiszem, az előadás erejéről sokat elmond, hogy gyakorlatilag már ezt a videót sem nagyon tudom könnyek nélkül végignézni / végighallgatni... ♥

Múlt hétvégén pedig egy újabb élménnyel gazdagodtam, ugyanis A GRUND - vígszínházi fiúzenekar koncertjére mentünk, ami fantasztikus buli volt. Milyen az, amikor a színdarabból összeáll Rácz tanár úr (Fesztbaum Béla), három Pál utcai fiú (Wunderlich József, Zoltán Áron, Medveczky Balázs) és egy vörösinges (Ember Márk), hogy zenéljenek együtt egy jót? Röviden: fantasztikus! ♥ A koncerten természetesen elhangzik néhány meghatározó dal a színdarabból, a Vígszínházhoz kötődő szerzők (Dés László, Presser Gábor) dalai, de helyet kapnak a dalok között olyan külföldi "klasszikusok" is, mint a Little less conversation, a Summer of '69 vagy a Pink Floyd The Wall-ja. A koncert igazán jó buli volt, néhány meghatóbb résszel, és az is biztos, hogy a fiúk/férfiak bizonyították, hogy akkor is megállják a helyüket a színpadon, ha hangszert és mikrofont vesznek a kezükbe. (Márk hangja pedig... Ahhh... Még mindig imádás!) A nyár folyamán mindenképpen érdemes elcsípni még valamelyik fellépésüket! 

Búcsúzóul hozok nektek egy dalt a zenekartól, bár nagyon nehéz volt választani, ezért érdemes kicsit keresgélni a neten, rálelni a többi gyöngyszemre!

Szeptemberben pedig indul az új színházi évad, már nagyon várom!