Lackfi János munkásságával még csak most kezdek ismerkedni, de amennyit eddig sikerült felfedeznem belőle - néhány vers, és némi személyes impulzus - az alapján bátran mondhatom, hogy szeretni fogom. Ma délután pedig az is sikerült neki, amire mostanában nem igen volt példa: másfél órára minden más gondolatot kiűzött a fejemből, és csak az általa mesélt történetekre figyeltem, önfeledten és gondtalanul nevettem.

Lackfi János ma délután a dunaújvárosi József Attila Könyvtár vendége volt, ahol gyermekkoráról, a művészetről / írásról alkotott hitvallásáról, és az irodalomoktatás jelenéről is mesélt, véleményt alkotott, közben felolvasott saját alkotásaiból. Hihetetlenül szórakoztató másfél óra volt, amikor végre minden más gondolatot ki tudtam zárni az agyamból (munkahely, magánélet, húzódjatok kérlek háttérbe!), csak úgy ittam minden kiejtett szót, és végig fülig érő mosollyal ültem a teremben.

Lackfi Jánossal először az idei Művészetek Völgyében, Kapolcson "találkoztam", amikor félig véletlenül, félig céllal betévedtünk a Kaláka Versudvarba, melynek egyik állandó házigazdája volt. Teljesen ismeretlenül, Lackfi munkásságát egyáltalán nem ismerve is nagy élményt jelentett a versudvarban eltöltött egy-másfél óra, amikor is a menet közben megérkező eső ellenére is kitartott a közönség, és a beszélgetés végéig lelkesen figyeltünk az elhangzottakra, és a menet közben megszülető versimprovizációkra.

Az "író-költő-műfordító" úr munkásságához az elmúlt hónapokban sokkal ugyan nem kerültem közelebb, bár az első Lackfi-verseskötetem már hazajött velem a könyvesboltból, és beköltözött az egyre telítettebb könyvespolcomra, még keresem a versolvasás helyét az olvasmányaim között. És mivel Lackfi a versek mellett drámákat, és könnyedebb hangvételű prózákat is ír, így bőven van miből válogatni. A mai délután csak jó adag megerősítést adott abban, hogy érdemes mélyebben elmerülnöm Lackfi János munkái között, amihez egyébként nagyon jó kiindulási pontot ad az író honlapja, ahol rengeteg írása elérhető és olvasható, valamint akár a facebook-on is követhetjük az aktuális gondolatokat, ahol gyakran különböző mémekkel és irodalmi gegekkel is szórakoztatja az olvasókat - ezek gyakran írásra, versimprovizációra késztetik a követőket.

És különben is, lehet nem kedvelni valakit, aki "égből hulló padlizsánokkal" és szeretettel kíván kellemes időtöltést az olvasáshoz?!