Sziasztok! Úgy gondoltam, hétvégére, meg erre a ködös-derengős időre két dolgot hozok Nektek: egy kis slam-et és egy sorozatajánlót. És hogy ez a kettő hol találkozik egymással? Valahol a közmédia és az internet között félúton, középiskolai környezetbe ágyazva. Indult ugyanis a közmédia által egy webes sorozat - még november végén -, ami néhány gimis fiatal mindennapjait mutatja be: barátság, szerelem, közösségi média, cselszövések, és néha egy-egy dolgozat is becsúszik. A héten pedig képernyőre, vagyis monitorra került egy olyan jelenet, amit a sorozattól függetlenül is érdemes megnézni, így ezt mindenképpen szerettem volna megmutatni Nektek.
A Holnap Tali! című sorozatnak minden bizonnyal nem tartozom bele az elsődleges célcsoportjába, bár ettől függetlenül munka után szeretem ezzel levezetni a napjaimat. A mostani poszt megírásához azonban egy olyan jelenet adta meg az utolsó lökést, ami azt hiszem, egymagában, a sorozattól függetlenül is megállja a helyét, mind a megírt szöveg, mind az előadás miatt. Történik ugyanis a sorozatban, hogy a kapcsolódó rádió és tv-csatorna után Petőfi Giminek keresztelt iskolában szerveznek egy tehetségkutatót, ahol Bori (az egyik főszereplő lány) előad egy verset, vagyis mint később kiderült, ez sokkal inkább slam poetry, Nyáry Luca szövege. Bori előadása nagyon erős, azt hiszem, az alkotóknak sikerült találniuk egy olyan szöveget, ami igazán tükrözi Bori karakterét, és azt gondolom, talán éppen ezért (is) volt annyira hatásos az előadás. De beszéljen helyettem inkább az alábbi videó:
És akkor néhány gondolat a sorozatról: a készítők célja nyilván nem a világmegváltás, így ezt ne is várjuk, de azt a napi negyed óra kikapcsolódást megbízhatóan megkapom tőle, ami arra tökéletesen megfelel, hogy amikor meló után hazaesek, leüljek a kanapéra, és ellazuljak a nap végén. (Nyilván erre lehetne találni ezer más lehetőséget is, de a bennem élő reménytelen álmodozó, és felnőni nem akaró Pán Péter ezzel teljesen jól elvan.)
A történetben ugyan vannak sablonos dolgok, kiszámítható lépések, de jól van megcsinálva a sorozat (a macska meg fel van mászva a fára...), a szereplők (bár látszik, ahogyan sok-sok amerikai és egyéb tinifilmben is, hogy a színészek nagy része már valószínűleg rég el is felejtette gimis éveit) jók, jól hozzák a karaktereket, és szerencsére egyikük sem túl idegesítő. Vannak persze szituációk, amikor nem értem, most akkor ezt miért is csinálta az adott szereplő, de hát az élet is ilyen, nem?! Nem vagyunk egyformák, és nem is láthatunk bele egymás fejébe, ami azt gondolom, néha nem is baj ;)
Szépek, igényesek a képek, látszik, hogy ügyeltek a látványra. A célcsoporthoz igazodva sokszor a képernyőn követhetjük a szereplők chat-eléseit, üzenetváltásait, hiszen ez a korosztály már főleg a közösségi médián keresztül tartja a kapcsolatot - még akkor is, ha éppen ugyanabban a tanteremben ülnek (hol vannak már azok az órai levelezések, amikor egy papírgalacsint próbáltunk észrevétlenül eljuttatni a tanterem túlsó végébe - természetesen szinte esélytelenül?!). A történet szépen alakul epizódról epizódra, a szálak hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymástól, a pletykákra és szappanoperákra éhes énünknek mindig van miért, vagy kiért szurkolni. A sorozatnak pedig még két pirospont: az első, hogy a hasonló kategóriája Középsulihoz képest óriási pozitív csalódás, a másikat pedig azért, mert kisebb szerepekre olyan embereket is sikerült bevonniuk, mint Trokán Nóri, Szabó Győző, Johnny K. Palmer, de Zséda is beugrik a tehetségkutatóra - ő magát alakítja (please, valaki mondja meg, hogy ki az igazgatónő, arra sehogy nem bírok rájönni, magyar színészekben nem vagyok valami erős...).
Ha esetleg valakinek felkeltettem az érdeklődését a sorozat iránt, akkor az a Holnap tali! oldalán megnézheti az összes eddigi epizódot!
