Először is, elnézést kell kérnem, hogy az elmúlt fél évben ennyire eltűntem - július óta nem is született bejegyzés -, de igyekszem "feléleszteni" a blogot. 

A 2015-ös évem zenei szempontból igen sűrűre sikerült, az év elején meghatározott bakancslistámat szinte kivétel nélkül teljesítettem (egyetlen zenekar maradt ki, az is önszántamból) - de a listáról majd később.

Néhány számadat az elmúlt évemről: 67 koncerten voltam (ebbe nem számoltam bele azokat, amikre csak néhány számra értünk oda, vagy "csak" előzenekar volt valamelyik koncert előtt, ahova eredetileg mentünk), ebből 22 Dunaújvárosban, 15 Velencén az EFOTT-on, a többi mind valamilyen budapesti helyszínen. Volt egy dunaújvárosi főiskolai fesztivál, illetve az EFOTT-on is egész héten ott voltam - számunkra az a hét is egyértelműen a koncertekről, a zenéről szólt, szinte kész "órarenddel" érkeztünk meg Velencére, hogy melyik nap melyik színpadon kinek a koncertjére szeretnénk menni. 

A korábbi kedvencek megmaradtak, bár kicsit átrendeződtek a sorrendek, és olyan bandák is nagy kedvencekké váltak, akiket 2015-ben hallottam először élőben.

Legtöbbször a Magashegyi Underground koncertjén voltam, hét alkalommal (és nem, nem unom még!), plusz volt még egy olyan akusztikus fellépésük is, ahol sajnos két-három számnál többet nem tudtunk meghallgatni, mert éppen rohantunk egy másik koncertre. A Magashegyi minden egyes koncertje elvarázsolt, imádtam minden pillanatát, remélem, sok hasonló lehetőségem lesz a 2016-os évben is.

Szorosan a Magashegyi nyomában, öt-öt koncerttel a Vad Fruttik, a Kaukázus, illetve némi csalással a Konyha áll (négy Konyha-koncert és egy önálló, egyszálgitáros Szepesi Matyi-fellépés). A Konyha, ahogyan azt már év elején is sejtettem, óriási szerelem lett, itthon hallgatva kissé (?) depis, de koncerten mindig óriási buli, közös éneklés, családias hangulat, nagyjából minden héten el tudnám viselni. Egy jó Kaukázus-buli is jöhet bármikor, ahogyan a Fruttik is. Így utólag jöttem rá, amikor év végén éppen majd kirúgtuk az Akvárium oldalát, hogy bár év közben szinte soha nem hallgatok Vad Fruttikat - már azon az "itthon leülök, és akkor végighallgatok x albumot"-módon - koncertre mégis imádok járni, mert olyan lendület, olyan energia van egy-egy ilyen fellépésben, hogy az a lendület elvisz még néhány napig, nagyjából a második másodperctől kezdve ugráltuk és ordítottuk végig a koncertet.

A számomra új élmények közül nagy szerelem lett a Halott Pénz (4 idei koncert), a Wellhello és Szabó Balázs (3-3 koncert idén) (tudom, elég furcsa őket így egy felsorolásban látni, hááát, néha elég érdekesen vagyok összerakva...). Ezúttal Szabó Balázst és az ő bandáját emelném ki, az első élő találkozás igazán nagy meglepetés volt, hatalmas lendület, borzasztó jól összerakott dalok, a zene iránti hatalmas szeretet és alázat, az arcokra kiülő gyermeki öröm, és nem utolsó sorban hidegrázósan gyönyörűen szól mind Balázs hangja, mind a hegedű és a cselló. Muszáj őket élőben is hallani / látni.

Óriási öröm volt újra hiperkarma-koncerteken tombolni, énekelni a szövegeket Bérczesi Robival együtt, Frenket nem csak a Budapest Bárban látni - számomra kész időutazás volt, hiszen az első igazi koncertélményeim a hiperkarmához kapcsolódnak, valahonnan a kétezres évek eleje-közepéről... 

További koncertek, számokban: Péterfy Bori, Quimby 3-3 koncert, Budapest Bár, Anna & the Barbies, Heaven Street Seven 2-2 alkalom, Kistehén, PASO, Kiscsillag, Kelemen Kabátban, Ivan & the Parazol, ByeAlex, The Biebers és 30Y 1-1 koncert, hogy csak a nagyobb neveket, illetve a szívemhez közelebb álló előadókat említsem.

A tavalyi bakancslistám mentén szeretném majd picit részletesebben is leírni az elmúlt évi koncert-élményeket, de remélem, a 2016-os év is legalább ennyi élményt hoz majd, amit már most nagyon várok. :)