Ezúttal egy újabb könyvélményemről szeretnék írni Nektek néhány sort, Fekete Judit: Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója című regényéről több helyen is olvastam pozitív véleményeket, ezért nekem is belekerült a legutóbbi Könyvmolyképzős rendelésembe, és az olvasás után nem is kellett csalódnom. 

Minden évben legalább egyszer elkap a késztetés, hogy meglátogassam az éppen aktuális "WAMP" dizájn vásárt, és legeltessem kicsit a szemem a legújabb kézzel készített csodákon. Az idei aktuális vasárnapi piacozás az elmúlt hétvégén tört rám, így hát vonatra pattantam, és WAMP-oltam egyet a Millenárison. Persze néhány ékszerrel megint gazdagabb lettem. :) Ha kíváncsi vagy a legújabb szerzeményeimre, olvass tovább!

Nem is emlékszem pontosan, hogy melyik facebook-oldalon jött először szembe velem a "Book a Sloth Club" elnevezésű kezdeményezés, mely Magyarország első könyves meglepetés dobozát ígéri az olvasás (és a meglepetések) szerelmeseinek, de engem a logóra választott édes kis lajhárral már az első pillanatban megvettek. Utánaolvastam, megrendeltem, és izgatottan vártam az első doboz érkezését. (SPOILER! A bejegyzésben leleplezem a doboz tartalmát!)

Lackfi János munkásságával még csak most kezdek ismerkedni, de amennyit eddig sikerült felfedeznem belőle - néhány vers, és némi személyes impulzus - az alapján bátran mondhatom, hogy szeretni fogom. Ma délután pedig az is sikerült neki, amire mostanában nem igen volt példa: másfél órára minden más gondolatot kiűzött a fejemből, és csak az általa mesélt történetekre figyeltem, önfeledten és gondtalanul nevettem.

Chris Colfer-t - ahogyan sokan mások - én is a Glee című sorozat révén ismertem meg, de aztán kiderült számomra is, hogy Chris mennyire sokszínű tehetség, a színészkedés és az éneklés mellett íróként is igen jelentős elismerésekre tett szert Amerikában. Így amikor az első regénye magyar fordításban is elérhető lett, nem volt kérdés, hogy beszerzem. Hihetetlen kalandozásra indultam a Mesék földjén.

Sziasztok! Megpróbálkozom egy újabb visszatéréssel, úgy tűnik, bizonyos időközönként rámtör a késztetés, hogy valamit, valahol írnom kellene, talán mégsem volt teljesen véletlen az a kommunikációs diploma... Persze, ígérni már nem merek semmit, simán előfordulhat, hogy ezúttal sem fog tovább tartani a lelkesedésem 1-2 bejegyzésnél, de azért próbálkozom majd! 

Ezúttal szeretnék Nektek megmutatni 3 olyan budapesti helyet, ahova szerintem mindenképpen érdemes ellátogatnotok, ha kellemes, igazán varázslatos környezetben szeretnétek meginni egy kávét, vagy enni valami édességet és / vagy néhány finom falatot!

Sziasztok! Úgy gondoltam, hétvégére, meg erre a ködös-derengős időre két dolgot hozok Nektek: egy kis slam-et és egy sorozatajánlót. És hogy ez a kettő hol találkozik egymással? Valahol a közmédia és az internet között félúton, középiskolai környezetbe ágyazva. Indult ugyanis a közmédia által egy webes sorozat - még november végén -, ami néhány gimis fiatal mindennapjait mutatja be: barátság, szerelem, közösségi média, cselszövések, és néha egy-egy dolgozat is becsúszik. A héten pedig képernyőre, vagyis monitorra került egy olyan jelenet, amit a sorozattól függetlenül is érdemes megnézni, így ezt mindenképpen szerettem volna megmutatni Nektek.

Sziasztok! Idén is eljött a Valentin-nap, ezért arra gondoltam, készítek Nektek egy zenei válogatást olyan zenékből, amiknek a témája elsősorban a szerelem. De ha egy kicsit is ismertek, sejthetitek, hogy nem nagyívű szerelmes áriákat, meg lassúzós romantikus dalokat gyűjtöttem, hanem olyan "alter" zenéket, amik alapvetően a szerelemről, de azért nem mindig a "minden rózsaszín, minden happy" hangulatról szólnak. Hiszen a szerelem pont ilyen sokszínű: sokszor elérhetetlen, vágyott érzés, van amikor keressük, van amikor teljesen átadjuk magunkat neki, de ha megleljük, akkor is okozhat fájdalmat, és könnyen el is veszíthetjük. De ettől függetlenül az egyik olyan alapvető érzés, ami nélkül nem érdemes élni. ♥♥♥ A dátumhoz igazodva jöjjön 14 dal a szerelemről, nem fontossági, szigorúan ábécé-sorrendben ;)

Sziasztok! Bocsánat, hogy viszonylag régen jelentkeztem, valahogy az olvasás jobban, és gyorsabban megy mostanában, mint hogy a gondolataimat képernyőre vessem. Az idei olvasási kihívás listájáról elolvastam az első könyvemet, ami egy elég megrázó, ugyanakkor gyönyörű(en megírt) történet. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Az idei olvasási kihívás során Lisa Genova Megmaradt ​Alice-nek című regényét elsősorban azért választottam, mert a magyar fordításról is sok jót hallottam, bár mivel olvasni - sajnos - csak magyarul tudom a könyveket, így sajnos összehasonlítási alapom sem most, sem korábbi olvasások esetében sincs... De az biztos, hogy az a könyv, ami most a kezembe került, egy csodásan, óriási érzékenységgel, ugyanakkor nagyon szakszerűen megírt történet, feltételezem, hogy az eredeti változat is ilyen, de egy biztos, a magyar verzió miatt nem kell panaszkodnunk, gyönyörű, vagyis gyönyörűen fájdalmas lett a végeredmény.

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy megosztom veletek az első (na jó, azért annál már több) benyomásaimat a Harry Potter-sorozattal kapcsolatban. Ahogy azt már korábban többször említettem, amikor megjelentek a könyvek, akkor még nem éreztem a késztetést, hogy elolvassam őket, csak azért pedig nem kezdtem el, mert mindenki ezt olvasta.
Most jött el az idő, hogy végre én is kezembe vettem a könyveket (igen, tudom, hogy "néhány" évvel le vagyok maradva...), és egyre izgatottabban olvasom a fiatal varázslók újabb és újabb kalandjait.